Amikor, az ember már évek óta úgy kel föl, hogy mindenben helyt kell állnia, igen megterhelő feladat. Ekkor gondolunk bele abba, hogy mi is történhet, ha egyszer nem úgy történnek a dolgok, már nem bírjuk tovább csinálni, elfogy az erőnk, és beleroskadunk a feladatba...
  17 éves vagyok. Elkezdtem a minap azon gondolkodni, ki is vagyok én. Arra a megállapításra jöttem rá, hogy magam sem tudom. Azt viszont tudom, hogy sok időm ezen gondolkodni nincsen, mert túl sok dolgom van. Még össze kell pakolni, takarítás, tanulás...
  De mégis ha már itt gondolkodok, miért is vannak feladatok?! Miért kell nekem elvégezni?! Ki az aki ezeket a feladatokat irányítja?! A SORS! A sors az ami mindent irányít. De ez sokszor változhat, attól függ mi az akarat. Emlékszem, amikor az egyik barátom, Gabi el akart menni biciklizni. De az édesapja nem engedte. Pár perc múlva hallottuk, hogy baleset történt, pont azon az útvonalon ahol ő ment volna. Ez is a sors keze, a sors azt akarta, hogy Gabi (mint, ahogy azt ő is szerette volna) biciklizni menjen, és baleset történjen vele, de az édesapja közbe szólt, így megállította a sorsot. Milyen érdekes hogy a sorsot így tudjuk befolyásolni, csak egy döntéssel. De a gondolataim már el is kalandoztak más irányba.
  Mi lenne ha nem csinálnám meg a feladatomat? Végül is, lehet hogy semmi, viszont előfordulhat hogy egy lánc reakciót indítanék el vele. Bár ki tudja...
  De mikor, minden teendőt elvégzek, és úgy érzem, hogy már nem bírom és akkor sem szabad abba hagyni, mert még sok dolog van hátra, az szörnyű. Mondták már páran, hogy a teendőim fognak sírba vinni. Hogy, én mennyire elfoglalt vagyok. Na de kérem, én ezeket szeretem csinálni! Így már egyre közelebb jutottam, saját magam megismeréséhez. ELFOGLALT!